Karakterek a mesékben

Mivel a történetek általában jellegzetes karakterek köré szerveződnek, ezért az egyik legfontosabb feladata az alkotóknak egy animáció előkészítési munkálatainál a szereplők megformálása.

Amikor egy karakter tervezésére kerül sor, akkor megjelenítéséhez főbb jellemvonásait is figyelembe kell venni. A belső tulajdonságok láthatóvá tételéről számos animációval foglalkozó tanulmány és kritika értekezik, ideális esetben az animátor is kulcsfontosságúként tekint a karakterek jellemének és formájának összhangjára. A kedvelhető szereplőkhöz általában a kerek geometrikus formákat kötjük, míg a zordabb karakter az éles, csúcsos alakzatokkal lesz erőteljesebb.

A négyzet mint önmagában álló forma stabilitást, erőt, megbízhatóságot áraszt. A kerek formákhoz a barátságosság, melegség, boldogság társítható, melyek könnyedebb, lágyabb természetről árulkodnak. A háromszög a dinamizmus, a veszély jegyeit képviselheti, hordozójára pedig az éles és gyors mozdulatok jellemzőek.

Pete Docter (Fel!, Szörny Rt., Inside out) munkáiban előszeretettel használja a formanyelvet a karakterek jellemének ábrázolására. A történetekben gyakran állítja párba ezeket az alap alakzatokat hordó figurákat, így kontrasztba helyezi egymással a szereplőket. Az eltérő személyiségek végül harmonikusan tudnak együttműködni, mondhatni: kiegészítik egymást.

Fel! (2009)

Szörny Rt. (2001)

A karakter formájának hátterében azt is figyelembe kell venni, milyen dimenzióban játszódik a történet. Ha egy rajzfilm realisztikusságra törekszik, a karakterek pedig a valósághoz közel álló világban mozognak, akkor a készítő ötletet meríthet a megjelenített kor művészeti stílusából is. Walt Disney Csipkerózsika című filmje a gótikus háttérhez igazítva hívta életre a karaktereket, miközben a készítéskor divatos art deco jegyeit is felhasználta a modern szemlélet tükrében.

 Csipkerózsika (1959)

A disney-mesék reneszánsza (1990-es évek) azonban a karaktereket igyekezett olyan egységes jegyekkel felruházni, amelynél a márkanév, stúdió felismerhetősége is minden bizonnyal szerepet játszott

A márka egyedi jellemzőinek kialakítása persze nem minden korban és nem mindenhol volt megengedett. Az orosz rajzfilmgyártásban az 1930-as évektől a szocializmus alá vetve a realisztikus ábrázolás volt az előírás, az egyedi stílus kialakítására csak később nyílt lehetőség. Az olyan művészek, mint pl Csekanovszkij, kénytelenek voltak az irányelvek mentén dolgozni, így a cell-technikával, rotoszkópiával (élőszereplős felvételek képkockánként történő átrajzolása) készült alkotásoknál a karakterek sem tértek el élőszereplős párjuktól jelentős mértékben.

A halott hercegnő (1951)

A japán rajzfilm, anime a realisztikusságtól eltávolodva a képregények, mangák világából merítve hozta létre egyedi stílusát, ahol a karakterek egységes, jellegzetes külsőt kapnak. Legismertebb védjegye az anime-karaktereknek a hatalmas szemek. Sokszor pejoratív megjegyzésekkel illetik a stílust, azonban nem ártana tisztázni, hogy melyik anime-műfaj a kritika tárgya, hiszen a történetvezetés (na meg a képi világ) eltérő az egyes kategóriáknál attól függetlenül, hogy a benne mozgó karaktervilág felszíni ismérvei hasonlóságot mutatnak.

Bár egyes stúdióknál (Aardman, Laika, Ghibli) a megjelenés homogénnek tűnhet, a szereplők belső tulajdonságai a fentebb tárgyalt geometriai alakzatok hangsúlyával, részletekbe helyezésével egyedivé tehető. A forma ugyanis képes arra, hogy a karakter fő jellemvonásait megmutassa a belső világot árnyaló cselekvések, hangadások nélkül is.

ÜP