Mindig szerettem az olyan jeleneteket, amiknél a sötét növényzetben, bokrok közül fokozatosan vagy akár észrevétlenül egy alak rajzolódik ki. A horrorfilmek imádják ezeket a sejtelmes pillanatokat, de más műfajok is használják a természet rejtekéből előmászó emberek okozta meglepetéseket. Mi olyan megkapó az emberi testet körülölelő növényzet képi megjelenítésében? A témát érdemes kicsit messzebbről vizsgálni és a mozgóképekben jelentősebb pozícióba kerülő növényekbe, pontosabban azok jelentésébe és szerepébe beleszagolni.

Virág egyenlő karakter

Nemrég találkoztam olyan filmekkel, ahol a virágok jellemzik a főbb karaktereket. Van olyan mozgókép, ahol csak és kizárólag a virág külső tulajdonságai alapján lehet összefüggést találni a szereplők és a növények között, de előfordul, hogy a növény biológiai jellemzőivel ötvözve ismerjük fel a hangsúlyos karaktereket és jön el a befogadásban a nagy aha-pillanat.

A boldogságvirág

Jessica Hausner nem tud elszakadni a virágoktól, ha filmkészítésről van szó. A 2020-as A boldogságvirág központjában egy olyan emberek által alkotott antidepresszáns virág, nevezett Little Joe (magyar fordításban Jancsika!!) áll, aki növeli az emberekben a boldogsághormon termelését, nem mellesleg pedig sterilnek terveztek készítői. A növények a túlélés érdekében megfertőzik az embert, hogy tovább nemesítsék fajukat. Bár a felhang alapján egy testrablós horrorra is gondolhatnánk, a történet valójában az anya-fia kapcsolat köré szerveződik, ahol a művészi kép és színhasználat az érzelemmentességet és az emberi viszonyok elidegenedését hangsúlyozza. A virág ördögien élénk piros színe hideggé teszi a környezetet. Az élénk színek határozott határvonalat húznak a tárgyak, emberek közé, ezzel együtt azonban konfliktusokra sem kerül sor, hiszen nincs érintkezés az elválasztott entitások között. A főszereplő Alice és az általa “fejlesztett” virág között sok a hasonlóság, az érzelmi világ felszínessége mindenképp az egyezőségek egyike közé sorolható. Számomra a film a saját ridegsége ellen forduló nő küzdelmeit mutatta meg kissé bizarr, de élvezhető formában.

Őrült szerelem

Keretes szerkezetet követve jelenik meg a virágcsokor mögött feltűnő női arc a szintén Jessica Hausner rendezte az Őrült szerelemben. A kezdetben megjelenő csokor sárga szirmainak élettel teli összhatásával ellentétben az őszi elmúlás és fásultság kevésbé élénk színeivel jelentkezik a később kreált csokor. Míg a sárga virágkavalkádban a női karakter, Henriette arca alig látszódik, addig az őszi ritkás szálak mögött jól kivehető minden vonás az arcán, ami szorosan összefügg a karakter fejlődésével. A kezdetben helyzetét elfogadó és azt nem firtató fiatalasszony a költő Heinrich-kel való találkozása után egyre jobban elmerül saját érzelmeinek és élethelyzetének feltérképezésében. Ebben a filmben a virág nem képezi tárgyát a dialógusoknak, viszont a fontosabb jelenetekben kiemelt pozícióba kerül, így kénytelen a néző jobban szemügyre venni külső jegyeit. Ha pedig ezt megteszi, onnan már nem nehéz a háttérben ügyködő hölggyel párhuzamot vonni.

Virág egyenlő tiltott vágyak

A vörös rózsa univerzálisan elfogadott szépségét sok mozgókép kiemelte, párhuzamot vonva a nők külleme és a virág között. Persze az is közhely, hogy a rózsa szép, csakhogy tüskéi vannak, szóval érdemes óvatosan fogdosni.

Amerikai szépség, Csipkerózsika

Növényi keretbe foglalt alak szerepel az Amerikai szépségben, ahol az ikonikus jelenetben rózsaszirmok övezte gyönyörű, fiatal női testről ábrándozik a kapitalista világ kapuzárási gondokkal küzdő főhőse. A vörös rózsa a csábítás és a kielégítetlen vágyak szimbólumaként temeti maga alá a középkorú férfit. Itt nem feltétlen csak a növény jelképezi az epekedés tárgyát, de a szín is jelentősen hozzájárul a kísértéshez. A rózsa azonban színtől függetlenül sokszor tűnik fel ebben a szerepben. A Csipkerózsika pl. számos filmfeldolgozásban és a klasszikus Disney-mesében a tiltott dolgok vonzerejét ábrázolja. A Disney-változatban a tiltotton túl a tiszta szépség megjelenítését szintén a rózsára bízzák. A kettő között mondjuk nincs éles határvonal, mert ami tiltott és vonzó, az azért valamilyen szempontból szép is.

Virág egyenlő illumináltság

A virágok a felszínen szépnek tűnnek, de mérgezőek is lehetnek és súlyuk alatt nem nagyon van mozgástere a terhet hordozónak.

Midsommar

A Midsommar kapcsolati dráma (másoknak horror) a virágokat a női szereplő köré fonja. A növény bódító hatása  a felszínen abban nyilvánul meg, hogy ebben az állapotban másként látja a szereplő a környezetét, plusz alávetve a kábulatnak, nem tud szabadulni a skandináv tradíciók következményeitől sem. Az illumináltság viszont a lányra eggyel mélyebb szinten szintén érvényes: jelesül, ha a kapcsolatához való hozzáállását nézzük. Nehezen ismeri fel, milyen mérgező a viszony, kiszolgáltatott helyzete miatt benne ragad az egészségtelen kapcsolatban. 

Növényzet egyenlő misztikum

Kells titka, Wolfwalkers

Egyik kedvencem a növénynek az a mozgóképi megjelenési formája, amit már az eszmefuttatás elején is pedzegettem: mikor a bozótból előbukkan egy alak. Tomm Moore rajzfilmes császár minden bizonnyal hasonló vonzalmainak próbál eleget tenni, hiszen két meséjében is így tűnnek fel a főbb karakterek, akik valamilyen mágikus-rejtélyes titkot őriznek. Az egyik a Kells titka, ahol Aishling (hol kislány, hol farkas képében) mutatkozik meg a főhős kisfiú előtt. Eleinte csak a szempár vehető ki a sűrű növényzetben, akárcsak a másik rajzfilm, a Wolfwalkers esetében (ahol szintén egy farkassá átalakulni képes lány rejtőzik a rengetegben). Érdekes, hogy a horrorfilmek villogó szempárjának hideglelős felbukkanását használja fel egy olyan műfaj, ami a fiatalabb korosztály számára is nézhető. Persze jelen esetben az ismeretlen megjelenése nem a félelmet vonja maga után, inkább a kíváncsiságot és a misztikumot hangsúlyozza. Az üzenet éppen ezért nem az, hogy amiről nincs tudomásunk, attól csak rosszat várhatunk és nem is szabad megismerni vagy közelebbről szemügyre venni. Épp ellenkezőleg: minél több tudás birtokába kerülünk, a természetben rejtőző mágia annál elfogadhatóbb, értékesebb lesz Persze teljes mértékben így sem kapunk minden kérdésünkre választ, de ettől csak még szebbé válik a mágikus természeti övezet, amit szemlélni jó kis elfoglaltság, de erőszakkal belenyúlni elítélendő.

Növény egyenlő körforgás

A forrás

A forrás a természetet az élet és halál témájával köti össze. Úgy nyer örök életet a szereplő, ha egybeolvad a természettel. Körülbelül azt rágja a szánkba Aronofski, hogy a halál az élet velejárója, el kell fogadni, ne küzdjünk ellene egyrészt azért, mert felesleges, másrészt meg jól megszívjuk, ha ez elvonja a figyelmünket magáról az életről. De Kurosawa is megmondta ezt már az Álmokban, M. Night Shyamalan kevésbé sikeresen pedig Az eseményben. Meg ugye, ha beleszólunk a természet dolgaiba, akkor az bosszút áll, mint a korábban említett Jancsika. 

Tanulság: érdemes kerülni a génkezelt virágokat, a végén még horrorfilmes klisékkel rontunk ki a bokrok közül.

ÜP