Az álom fiziológiai jellemzőit a tudomány feltárta, a témában jártasak így tudnak mesélni a különböző fázisairól, hogy a memóriánk miként tárolja a fokozottabb érzelmet kiváltó álmokat, miért felejtjük el könnyen a kellemes álmokat, stb. Arra azonban még nem sikerült rájönni, miért álmodunk. Az álom talán épp rejtélyes mivoltának köszönhetően a művészetekben is kedvelt téma; megjelenik az irodalomban, zenében, mozgóképekben.
Az animációkban azért is különlegesebb az álom kiemelése, mert a műfaj eleve magában hordozza a szürreális elemek megjelenítésének lehetőségét, nem ragaszkodik a reális világ logikai működéséhez. A mese maga is álomszerű világba kalauzolja a nézőt.
Mégis előfordul, hogy megjelenik benne akár rövidebb szegmensként, akár jelentősebb időre az álom. Érdemes megvizsgálni, hogy egyrészt mi indokolja az álom létjogosultságát az animációkban, másrészt milyen formai eszközökkel teszik elkülöníthetővé az álmot az ébrenlét állapotától.
Az álom funkciója a mesék zömében a karakterek belső világának feltérképezése, az általuk leginkább vágyott céloknak a bemutatása vagy legnagyobb félelmeiknek a megjelenítése. Ez attól függetlenül igaz, mely nemzet alkotását nézzük: mind az ázsiai, mind az amerikai, európai országok meséiben találkozunk ezzel a megoldással. Egy pillanat erejéig a Disney-féle Hamupipőkében is betekintést nyerünk a király álmába., ahol a vágyott unokájával való felhőtlen játszadozásból riasztják fel. A japán Ghibli Stúdió munkáinál is rengeteg példát tudunk felhozni az álom mint belső világ megjelenésére. A Chihiro Szellemországban egy rövidebb rémálmot mutat meg, ahol Chihiro azzal a félelmével szembesül, hogy nem ismeri fel a szüleit a tömegben. A vándorló palotában szintén egy rövidebb rémálom mutatja meg a karakter félelmének tárgyát, Howl szörnyeteggé válását. A szél támad egy fiú repülőgépek iránti lelkesedését álomjelentben is megmutatja, melyben az olasz példakép a gépek tervezésének ötletét támogatja.
A Ghibli “fekete báránya”, nemzetközi együttműködésének gyümölcse, A vörös teknős szintén kooperál álomjelenetekkel, melyek a szereplő belsőjét mutatják meg. Viszont a három álom különféle vágyakat és eseményeket jelenít meg, ezeknek a sorrendbe tételével a karakter fejlődését figyelhetjük meg. A vörös teknős egy hajótörött férfi lakatlan szigeten rekedését ábrázolja, aki minden erőfeszítése ellenére sem tud kijutni az óceánnal körülvett övezetből. A férfi első álmában egy vízen átnyúló híd jelenik meg, amelyen könnyedén át tudna kelni, a menekülés adta megkönnyebbülés és boldogság hatására repülve megy a végtelenbe nyúló híddal. A második álom egy zenekar délibábszerű hirtelen megjelenését és eltűnését mutatja, mely egyrészt a férfi emberekkel való kontaktjának hiányát, másrészt a zene, művészet, ember alkotta világ utáni vágyat szimbolizálja. A harmadik álomban már nem találkozunk elvágyódással, egyetlen társának távozását próbálja benne megakadályozni a férfi. Ha az álmokat összesítve nézzük, akkor elvontabb síkon azt lehet megállapítani, hogy a férfi fokozatosan fogadja el helyzetét és barátkozik meg a mesterséges környezet helyett a természettel.
Az álmok nem csupán lélekállapot tükrözésére szolgálnak, útmutatást is adhatnak a szereplők további teendőihez. A korábban említett A szél támad álomjelenete a repülőgépek tervezését tűzi ki célul a fiú számára, később a gépek helyes felhasználási területére figyelmeztet. Az útmutatás persze lehet félrevezető, ha egy külső erő hatására hamis célok jelennek meg az álomban. A Laika Stúdió stop-motion technikával készült meséje, a Kubo és a varázshúrok esetében a nagypapa önös érdekből csábítja magához unokáját egy sugallattal, mely a szereplő leghőbb vágyából táplálkozik. Szintén A Laika animációja, a Coraline és a titkos ajtó olyan álmokat mutat, melyek fokozatosan hatják át az ébrenléti helyszínt, a gonosz egy jobb élet hamis képével édesgetné magához a kislányt. A 20th Century Studio gyártotta Anasztázia álomjelenetében a gonosz antihős teremt a lány idilli emlékéből olyan környezetet, amely a szereplő megtévesztését szolgálja és a vesztét okozhatja.
Az álmok elindítójaként külső erőt tesz felelőssé az Öt legenda is (Dreamworks), ahol a szótlan álommanó szórja az álomport az alvó gyerekekre. Az álommanó szándékai nem ártóak, kellemes álmokat ad az alvó vágyaiból formázva. Végső soron az álom itt egy olyan tényező, ami a gyerekek közérzetét határozza meg az ébrenlétben. Attól függően, hogy rossz vagy jó álmot látunk, az álom lehet sötét, füstszerű vagy aranyszínű.
A mesékben megjelenő álmok azonban jellemzően nem különülnek el vizuálisan az ébrenlét képeitől. Az álmokban megélt érzelmeink is azért lehetnek erősek, mert nem tudjuk közben, hogy álmodunk, a képek ugyanis a mindennapjainkból táplálkoznak. A történések viszont kiemelik a logikailag összefüggő események sorából az álmokat az olyan mesék esetében is, ahol az ébrenléti állapot hasonlít a valós világ törvényszerűségeihez és nélkülözik a varázslatot.
A Disney-féle Alíz Csodaországban tulajdonképpen egy hosszú álmot mutat meg. Itt a keret az ébrenlét állapota, ahol a rajzolt világ igyekszik a való élet szabályrendszerét követni. Az ébrenlétben nincsenek szürreális események, csupán egy angol kislány nevelőnőjével töltött délutánját látjuk. Amikor aztán Alíz álomba merül, elkezdődik a furcsábbnál furcsább események láncolata, ahol egy falattól hatalmasra lehet nőni, egy kortytól pedig apróra zsugorodni. Ahol egy nyulat követve eljuthatunk egy kártyasereggel rendelkező önkényes királynő birodalmába, és ahol a nem-szülinapokat hatalmas partival ünneplik a furcsa szerzetek. Csodálatos és varázslatos események forgatagába tehát az álom útján kerülhet a szereplő. Ezt a narratívát követi a CGI-förmedvény Polar Expressz is.
Ahol az ébrenléti világ viszont maga is varázslatos, ott szükség lehet az álom vízióvá alakítására. Annak ellenére, hogy látomásszerű események láncolatával egyértelmű, hogy nem az ébrenlétben járunk, mégis narráció erősíti az álomba zuhanás képét a Micimackóban, ahol a mézlopó zelefántok formából formába transzformálása jeleníti meg a hihetetlen történéseket. Az álom hallucinációhoz hasonlít, az események egymásutánja nélkülözi a logikai kapcsolatot (Dumbo ittas állapotot bemutató jelenetével állítható párhuzamba). Amikor éppen nem musical-szerű szegmensként, logikátlan vízióként jelentkezik, akkor szimbólumokkal is elkülöníthető az álom az ébrenléttől. A Hamupipőke királyi álmában felhők között ugrálhatunk. Itt olyan szimbólumot választottak az alkotók, amely egyrészt pozitív érzelemhez köthető, másrészt a varázstalan karakter világából kiemelkedhet.
Érdekesség, hogy a Csipkerózsika ugyan az alvás riasztó képét emeli ki, e köré a félelem köré épül minden történés, mégsem látunk bele Csipkerózsika álmába. Valószínűleg persze azért, mert ebben az esetben az elalvással szünetel a létezés is, amit egy álomjelenet megcáfolhatna.
Az álom tehát nem csupán az élőszereplős mozgóképek rejtélyes eleme, de olyan műfajban is érdemesnek találták a hangsúlyozását, amely műfaj realitást nélkülöző víziókkal képes mesélni. Az animációk szürreális világa beleszövi a történetvezetésbe az álmot sokszor úgy, hogy leheletfinom átmenettel, alig észrevehetőn lépünk át a szereplőkkel az álomba vagy épp az álom lép át a szereplők valóságába.
"Airplanes are beautiful dreams. Engineers turn dreams into reality."
/Hayao Miyazaki- The wind rises/
