Kedvenc sorozatom, a zavarba ejtő Légió foglalkozott olyan különös megközelítésben a téveszmékkel, hogy a narrátor által előadott monológban a képek szó szerint követték a mondatokat. Ebben a gondolatmenetben a téveszme csírája egy ötlet, ami egy szimpla tojáshoz hasonlít. A tökéletesnek látszó, kerek, ismerős forma ugyanis nem mutatja, mit is rejteget valójában.

Így vagyunk mi is néhány ötletünkkel: annyit kotlunk rajta, hogy nem is fogjuk észrevenni, ha a belsejében valami egészen borzadályos dolog kel életre, ami aztán befészkeli magát az életünkbe. Ha pedig egy gondolat már ennyire mélyen benned motoszkál, meggyőződéssé növi ki magát, akkor attól nagyon nehéz megszabadulni, egyáltalán felismerni, milyen teremtmény ő valójában. Ezért aztán érdemes óvatosan kezelni a meggyőződéseket, hiszen ezek állnak a vallások hátterében, államok kormányzása mögött, de a kisemberek mindennapjait is átszövik.

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című magyar film a meggyőződés erejéről szól: Márta, az Amerikában élő orvos hazatér Budapestre, hogy együtt legyen szerelmével, akivel egy konferencián találkozott. A történet olyan nőre koncentrál, aki képes egy erős gyökeret vert gondolat miatt szétrombolni addigi életét, hogy egy határozottnak vélt érzelmi kapcsolatban újat építsen fel. A meggyőződés itt csodálatra méltó, félelmetes, bátor, ugyanakkor meggondolatlan, csüggesztő és naiv. Azt, hogy a negatív vagy pozitív irányba dől-e a mérleg, egyedül a végkifejlet súlya dönti el. Számomra inkább volt szomorú belegondolni abba, hogy egy meggyőződés képes a logikus lépésekkel szemben irányítani és kiszolgáltatottá tenni alanyát. Még úgy is, ha az elszenvedő hivatása szerint az érzelem helyett épp az értelmet részesíti előnyben. Persze Márta tanult nő, belátja, hogy nem teljesen normális döntést hozott meg, de saját bevallása szerint olyan erővel csapott le rá ez a kívánság/vágy, amit korábban még nem tapasztalt. Az emberek az ilyen elemi erővel bíró megrögződések hatására általában kíváncsiak, hősünk is engedett a csábításnak.

A régóta várt ír animáció, a szemet kápráztató Wolfwalkers viszont olyan barátság kialakulását mutatja be, amely nem csupán a meggyőződések valódi mivoltát, a tojásban rejlőt képes leleplezni, de át is formálja azt egy sokkal őszintébb gondolattá. A vadász apával a városba költöző kislány igyekszik apjának segítséget nyújtani a farkasok kiirtásában, míg a városon kívül, az egyre szűkebb vadonban nevelkedő lány az édesanyját próbálja megtalálni. A tradicionális, kétdimenziós stilizált világ gyönyörűen ábrázolja (jó-jó, elfogult vagyok) az ösztönei ellen küzdő, azokat elnyomni próbáló Robyn és a magára maradt, emiatt törékeny, de nagyon is öntudatos Mebh összefogását az elvakult, félelem táplálta berögződések ellen.

Meggyőződések persze nem csupán a körülöttünk lévő világról lehetnek, saját magunkról is kialakítunk egy képet. Az önmagunkról kialakított kép, mivel konstruált, szintén lehet félrevezető. Hamis alapra épülő meggyőződést láttat például a Légió, ahol a főhős, David abban a tévképzetben él - és mivel mi nézők az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, mi is abban a hitben néztük Davidet - hogy jó ember. Csakhogy alapvetően nem a szándék határozza meg a pozitív-negatív személyiséget, hanem a döntések és a döntéseket követő cselekedetek, amelyek a környezetre is hatást fejtenek ki. Az önmagunkkal való őszinte, objektív szembenézés nehezebb, mint a környezetünket értékelni, David is elég keservesen jut el a konklúzióig, hogy bizony, elcseszett pár dolgot.

A felsorolt mozgóképek mindegyikének kiindulópontja egy olyan gondolat, amely meggyőződéssé nőtte ki magát. Mindemellett mindegyik film rávilágít arra, hogy érdemes megvizsgálni, feltörni a héjat, mert nem biztos, hogy ezek a berögzült gondolatok cuki kis csibéket szülnek. Lehet, hogy szörnyet dédelgetünk úgy, hogy észre sem vesszük.