A klasszikus paprikás krumpli receptje nem igényel különösebb főző skillt, elkészítése igen egyszerű, kevés hozzávalóból hamar elkészül az ismerős ízvilágú étel. Bár azt hinnénk, hogy ha ezerszer kóstoltad már, akkor bizonyára megunod az aromáját, hébe-hóba azért előfordul, hogy újra megkívánod és mivel gyorsan és minden háztartásban lévő alapanyagokból könnyedén össze lehet dobni, megajándékozhatod magad vele egy teljesen átlagos ebédidőben.
Körülbelül úgy vagyok a romantikus filmekkel is, mint a paprikás krumplival. Nem számítok nagy meglepetésre, mikor a műfaj egy darabját előveszem, egyszerűen csak vágyom rá, hogy néha erről a nagy erőket megmozgató érzelemről szomorú vagy vidám hangnemben meséljenek nekem. Aztán van, amikor az összetevők arányát sikerül olyan módon eltalálni, hogy elégedetten cuppogtatunk egyet-kettőt az ízharmónián.
A Portrait of a Lady on Fire is finoman dolgozik a megszokott hozzávalókkal: adott két idegen, akik egyre több időt töltenek együtt, megismerik és megszeretik egymást. Egy festőnő megrendelés miatt utazik határozott időre egy családhoz, ahol egy fiatal hölgy arcképét kell elkészítenie. A munka nehézségét azonban az adja, hogy a hölgy nem hajlandó modellt ülni, így titokban, lopott megfigyeléssel kell vászonra vinni a mását. Azt gondolom, egészen egyedi és találó ez az alapötlet, ahol a felek valamilyen külső tényező hatására kénytelenek közelebbről szemügyre venni egymást. A megfigyelés nyilván nem csak a felszínre vonatkozik, hiszen a festők és művészek a külvilágot sem úgy örökítik meg, hogy az objektíven tükrözze a látottakat. Az alkotó szemén keresztül kapunk részleteket arról, amit tapasztal; a saját tapasztalataiból konstruált világot, annak egy kiragadott szegletét ismerheti meg a befogadó. Amikor nem csupán pár órát kell szemlélni egy embertársunkat, hanem a mindennapok részeivé válnak, ráadásul figyelmünket teljesen ennek az egy személynek szenteljük, akkor elég nehéz érzelmi kötődés nélkül végezni leselkedő munkásságunkat. Amit nagy koncentrációval szemlélünk, azt általában szeretnénk is megérteni, megismerni. Azt hiszem, a szelídítés folyamatára hasonlít a megismerés, hiszen türelmesen, lassan, a másik fél igényeit szem előtt tartva közeledünk érdeklődésünk tárgya felé (optimális esetben). A filmben sincs ez másként, lopakodva lépkednek egymás mögött a szereplők egyre kisebb távolságot hagyva maguk között.
Az egymás feltérképezése adta izgalom persze fokozódik, ha olyan korban járunk, ahol a társadalmi szokások és normarendszer ellehetetlenítik az érzelmi alapon működő kapcsolatok életben tartását. Ám, ha az érzelmek valódi mélységet nyernek, úgy talán még az idő és a külső szabályok sem tudják semmissé tenni őket.
Kedvemre valók az olyan romantikus történetek, amik a giccsbe hajlást kerülve vezetik a nézőt az érzelmek misztikus világába. Misztikus, mert azért nem egyszerű és egyértelmű meghatározni, mitől, mikor, hol alakulhat ki és teljesedhet ki egy-egy érzelem, ami a logikai gondolkodással ellentétes irányba terelheti az elszenvedő tetteit. A misztikusság hangulata szerencsére ebben a filmben is megjelenik, segíti ezt a történet, narratíva, a képi megjelenítés. Utóbbinál kiemelendő a színvilág, ami élénkségével párhuzamba állítható a hölgyek szenvedélyes viszonyával és a tiszta érzelmek magabiztosságával.
A Portrait of a Lady on Fire egy igazán szép és okos megközelítése a szerelemnek, egy ízletes paprikás krumpli, amiben nincsenek túltolva a fűszerek, az ismerős összetevők harmonikusan alkotnak egy laktató főételt.
